Avagy a Szentségimádás központi jelentősége
Ez a kedves részlet a egyrészt azért jellemző a Szeretetláng Naplóra, mert Erzsébet valóban sokat töltött Szentségimádáson, Jézus külön kérésére. Ám azért is különleges, mert átsüt a gyengéd viszony, amivel Jézus láthatatlanul ajándékoz meg jelenlétében. A Napló számos részében érezhetjük Jézus emberi oldalát, ami már önmagában is szívet melengető élmény.
Az esti szentséglátogatáson imádtam és engeszteltem Ôt. Kértem, födjön be Szent Vérével mindannyiunkat, és mielôtt elbúcsúztam, áldását kértem. Az Úr Jézus nagyon elérzékenyedett hangon így szólt: „A mi lábunk együtt járjon!” Útközben ezt mondtam Neki: „Te vagy az én szemem fénye.” Ô éreznem engedte Szívének repesô örömét. „De régen mondtad ezt Nekem! Én pedig nem unom meg hallgat- ni. A szeretetet nem lehet megunni. Te talán unalmasnak találod, ha Én egyet sokszor elmondok neked?” És az utolsó szava ez volt: „Kislányom, nagyon szeretlek!” 1963. Július 9.