Az Isten embereiért külön ima kell?
A papok kiemelt helyzete a Szeretetláng Naplóban először nem volt világos. Sőt még zavart is. De később, némi utána olvasás után leesett, mennyire logikus rájuk koncentrálni. Akikre többet bíztak, többet fognak számonkérni. Nagyon nagy felelősség van a felszentelt embereken, jóval több lehet a fájdalmas szembesülésük a haláluk után, mint gondolnánk. A Szűzanya szívén viseli az ő helyzetüket is (nem lepődünk meg..) És ugye az utóbbi évek során felszínre jutott , kiszivárgott információk mindenkit sokkoltak és elgondolkoztattak. Jobb esetben csak ennyi reakciót váltott ki, rosszabb esetben teljes eltávolodást. Jézus pont erről panaszkodik, hogy ha elesnek a kiválasztottak, következményként tömegek szóródnak szét. Ezzel szemben egy karizmatikus, lélekkel teli pap szó szerint csodákra képes. Emelett még a Menyországban is különös közbenjáró erővel rendelkeznek. Ezért kéri, a legszigorúbb, hétfői böjtöt a Szűzanya a papok tisztítótűzből való kiszabadításáért. Hogy ennek a mechanizmusa hogy működik azt egy másik posztban fejtem ki.
Ő bűneim bánata közben tovább beszélt: „Tudod, a világ nagy vétke az Én sugallataim elhanyagolása, amely miatt a világ oly sötétségben jár, és a Nekem szentelt lelkek lanyhasága. Ők segítségemre tudnának lenni ebben, de még ők sem tartják szem előtt ezt a nagy veszéllyel járó lanyhaságot. Megkérlek, légy oly jó, és közöld lelkiatyáddal Szívem óhaját. Hogy Ő s ők, kik a lelkek vezetésével foglalkoznak, kövessék fokozottabban sugallataimat. S vezessék rá a lelkeket ennek fontosságára, mely nélkül nem lehet lelkiéletet élni, bármilyen nagy az Ő törekvésük. Szent sugallataim elhanyagolása úgy az ő, mint a rájuk bízott lelkek elsorvadását idézi elő.1964. Január 5.
A kápolnát takarítottam, és közben elmerültem végtelen jóságában. Örömömben hálálkodtam, hogy olyan sokáig lehetek ma a közelében. Ő is elmondta örömét, mellyel együtt érez velem, és közben panaszkodni kezdett. Amint a főoltár mögött és alatt takarítani kezdtem, mely már évek óta nem volt kitakarítva s a porréteg ujjnyi vastag volt, fehér köpenyem munka közben egészen szürkévé vált. Az Úr Jézus közben keserves panasszal fordult felém: „Látod, ilyen az a lélek, aki oltárom előtt meghúzza magát, de évekig nem tartja tisztán lelkét. Nem néz befelé, csak a szokás hatalma tartja közelemben, és ujjnyi poros lélekkel járul Hozzám.És közben egy papi lélekbe engedett bepillantást nyernem, akit már előzőleg is megmutatott, és kért, hogy szenvedjek érte, mert Ő nagyon szeretné, ha ez a papi lélek az Ő közelébe kerülne. Mert igen elkerüli azt, amiért Isten kíválasztotta. Én akkor is igen megrendültem, és meglepetésem most sem volt kisebb.Most folytatom az abbahagyott részt: „Ugye, te sem gondoltad volna, hogy az Én oltárom mögött ilyen szürkeség van a vastag portól? Te is csak a felszínt törölgeted. Most legalább láthatod, miért panaszkodom annyit a Nekem szentelt lelkekre, kik oltárom előtt megjelennek, lelkük szürke és poros, de ők csak a szépet látják, mert befelé nem néznek. És ahogy te is takarítás közben szürkévé váltál fehér köpenyedben, úgy piszkítanak be ők is példájukkal sok-sok lelket. S még csak észre sem veszik. Nem csoda, hisz nem néznek lelkük templomának szépséges oltárára. Elnéznek felette, kerülik, ami nehéz, és szürkül, porosodik lelkük évekig. De jaj nekik, mert rossz példát adnak! Aki keveset tud, attól kevés kívántatik. Ők azonban sokat tudnak. De csak tudnak, s Velem nem éreznek.1963.December 22.