Hát, nem a hétköznapi fajta...
A Szeretetről mit is mondjak.. jóval nagyobb falat, mint ahogy azt gondoljuk. Nem emberi léptékű szeretetre kér ugyanis minket Jézus, hanem isteni mércével mértre. A következő hasonlat segíthet megérteni a különbséget emberi és isteni szeretet között.
Képzeljük el, hogy egy szerelmes pár vacsorázni megy.
Egyikük felteszi a kérdést:
- "Szeretsz engem?"
- "Igen, nagyon."
- "És miért szeretsz, mondd?"
- "Örömet okoz, ha veled vagyok okos vagy, humoros vagy, tetszel.."
Nem meglepő, igaz? Ugyanekkor ha ez az illető Jézussal vacsorázna, a beszélgetés másképp hangzana:
- "Szeretsz engem?"
- " Igen, nagyon".
- "És miért szeretsz?"
- "Mert Én maga vagyok a Szeretet."
Ez a Krisztusi szeretet. Nem azért szeret minket, amilyenek vagyunk, nem is cserébe azért, hogy mit kap tőlünk. Bármilyenek is vagyunk, képes akár életét is odaadni értünk. Az emberi szinten való szeretet - még a szerelem is - végülis sokszor önmagunkról szól. Alapértelmezésként körülbelül ezek a gondolatok ugranak be a szeretetről: Jó érzés a szeretteimmel lenni.. végülis értük sok mindent megteszek..rendes embernek tartanak a munkatársaim, mert jó velem dolgozni..szoktam adakozni, hiszen segíteni kell másoknak, ki tudja mikor szorulok majd én is segítségre. Ez mind az emberi szintje a szeretetnek. A Krisztusi szeretet radikálisan más. Jézus mindig csak a másikra gondol, nem gondolkozik az előnyein illetve, hogy milyen áldozattal jár. És erre hív minket is, pont úgy mint annak idején a hegyi beszédben. Az őskeresztények is ezt a szeretetet élték meg évszázadokon át. Mivel azonban ez gyengülni kezdett, kell egy kis emlékeztető. Az Egyház bármilyen magánkinyilatkozatást csak akkor fogad el, ha összhangban van az Evangéliumi tanítással, tehát Jézus nyilvános kinyilatkoztatásával. Pont ez történik ebben az esetben is. A Szeretetláng tehát nem mutat semmi újat, pont, hogy ellenkezőleg, visszairányítja figyelmünket a régi, első szeretethez igaz megújult formában, figyelemfelkeltésként. Feleleveníti az evangéliumi értékeket, hogy a keresztény szó új erőt kapjon. Röviden tömören, mint a jeleneteket ábrázoló üvegablakok a templomokban.
(A fenti gondolatok John Sullivan, a Szeretetláng Nemzetközi koordinációs vezetőhelyettesének előadásában hangzottak el )
"Kis napraforgóm! Sok-sok panaszomat, tudom, meghallgatod. Szíved melegénél Én is felmelegszem. Olyan egyedül vagyok! Maradj sokáig Nálam, dobbanjon szívünk együtt! Legyen ez a fenséges érzés jutalmad hűségedért. Bensônk együtt érezzen! Mily boldogság ez Nekem! Merülj el Bennem, kegyelmeim tengerében! Megadom a kegyelmet, hisz te kérted, hogy engedjelek elmerülni. Kis kármelita leányom, csak kérj! Én boldogan ontom kincseimet, melyet beválthatsz majd halálod óráján. Amennyi volt a szenvedésed, annyi lesz a jutalmad, úgy gondolod? Dehogyis! Azt földi szóval nem lehet kifejezni, amit számotokra tartogatok. Várom a pillanatot, hogy megérkezz. Én bőséges ajándékkal várlak. Szívem megdobban jöttödre. És a sok szenvedő lélek, akiket kisegítettél áldozataid által, ők is örömtől repesve fognak üdvözölni. Mint jó barátaid várják a veled való találkozást. Éld bele magad ebbe a határtalan örömbe, és ne legyen számodra semmi sem fárasztó, amit az Én megváltó munkámért tenned kell. A szemünk egymásba nézzen! Vértől könnyes szemeimben meglátod Szívem sóvárgását a lelkek után. Gyűjts Velem, leánykám! Én oltottam szívedbe a vágyat a lelkek után. És még állandóan fokozom is, csak ragadj meg minden lehetőséget te is!” 1963 Oktober