A Mennyei Atyáról alkotott elképzelésünk természetesen nagyon töredékes. A bennem élő képen számtalan élmény finomított. Ezek közül ez az első, amit meg szeretnék osztani. Ez, csak egyetlen egy szempont, a kortalanság-időtlenség állapota. Jézus nem véletlenül választotta az apa archetípusát a Szentháromság első személyének leírására. Isten a teremtményét nem pusztán alkotásnak szeretné látni, hanem bensőséges kapcsolatot szeretne vele. Ebben a képben benne van az erő, gondoskodás és a bölcsesség is. Legtöbbször idősebb férfinek festik le az Atyát, ugyanakkor a katolikus tanítás szerint Isten kortalan. Így tehát kifejezetten élvezetesnek találtam a nagy keresztény gondolkodó, G.K. Chesterton gondolatait elemző cikket. Chesterton jelentőségét mutatja amúgy, hogy munkássága és tanítása ihlette C.S. Lewis-t t illetve J. R. R. Tolkien- t is a keresztény hitükben, melynek eredményeképpen születtek meg a Narnia krónikák és a Gyűrűk Ura regények is. Szóval érdemes a gondolatkísérleteivel eljátszani nekünk is. Elképzelhetjük tehát a Mennyei Atyát a teremtésbe belefeledkezett alkotói örömében. Valahogy úgy, ahogy a gyerekek boldogok tudnak lenni az adott pillanatban, elmerülve a rendszer működésének szemlélésében, ami akár a lábuk himbálásának szemlélése is lehet csupán. Ó igen, elképzelhetjük Őt így is, a Teremtőt, mint önfeledten alkotó fiatal lelket. Chesterton szerint az Atyának öröm minden nap a napfelkelte, a bolygók mozgása. Persze mi már szinte mindig csak fizikai törvényszerűségként gondolunk ezekre a jelenségekre. De vajon mit érez, Aki mögötte áll?
Az eredeti cikket itt olvashatod;
A cikk magyarul:
A nagy keresztény író, G. K. Chesterton fejtette ki ezt az Ortodoxia című könyvében. Megállapítja, hogy "Az egész toronymagas materializmus, amely a modern elmét uralja, végső soron egyetlen feltételezésen nyugszik... hogy ha egy dolog folyton ismétli önmagát, akkor az valószínűleg halott; egy óramű". Ő a "materializmus" alatt azt érti, amit én az "ateizmus" alatt.
Az ateista azt fogja mondani: " Ez csupán a természet törvénye". A Föld kering a Nap körül. Eközben forog, és nagyjából minden 24 órában a Föld egy része elfordul a Naptól, és elsötétül. Néhány órával később visszapördül a Nap felé, és világosságot kap. Egy óramű, ahogy Chesterton leírta. Az ateista úgy gondolja, hogy ezzel a kérdés el van intézve. A gépezet csak teszi, amit tesz.
Chesterton így kontrázik erre. "Lehet, hogy valóban az az igazság, hogy a nap azért kel fel rendszeresen, mert soha nem fárad el a felkeléstől. Rutinossága talán nem az élettelenségnek, hanem az élet rohanásának köszönhető". Példaként a gyerekeket hozza fel.
"A gyermek ütemesen rugdos a lábával, a túl sok életenergiától, nem pedig az annak hiányában. Mivel a gyermekeknek bőséges életerejük van, mivel lélekben vadak és szabadok, ezért a dolgok ismétlését és változatlanságát igénylik. Mindig azt mondják: "Csináld újra"; és a felnőtt ember addig csinálja újra, amíg szinte bele nem pusztul. Mert a felnőtt emberek nem elég erősek ahhoz, hogy az egyhangúságban ujjongjanak."
Íme a felismerés, amely rávilágít az ateista filozófiai tévedésére. Azt feltételezi, hogy az újra és újra megtörténő dolgoknak személytelennek és mechanikusnak kell lenniük. Chesterton szerint ezzel elmulasztanak valamit.
Íme a felismerés, amely rávilágít az ateista filozófiai tévedésére. Azt feltételezi, hogy az újra és újra megtörténő dolgoknak személytelennek és mechanikusnak kell lenniük. Chesterton szerint az illető figyelmen kívül hagy valamit.
"Talán Isten elég erős ahhoz, hogy a monotonitásban is tudjon ujjongani. Lehetséges, hogy Isten minden reggel azt mondja a Napnak: "Csináld újra", és minden este: "Csináld újra" a Holdnak. Lehet, hogy nem az önműködő szükségszerűség az, ami minden százszorszépet egyformává tesz; lehet, hogy Isten minden százszorszépet külön-külön készít, de soha nem fáradt bele a készítésükbe. Lehet, hogy örökkévaló éhsége van a gyermeki lét iránt; hiszen mi vétkeztünk és megöregedtünk, a mi Atyánk azonban fiatalabb nálunk."
Comentários